Blog, Életmód

Elhízás

Miért nem tudok lefogyni?

Fogyókúrákra rezisztens fiatalkori és szüléseket követő elhízások

Gyógyítható? Igen!

Két tipikus hízás, mely a nők életét keseríti, a tinédzserkori hirtelen meghízás és a másik, a terhességi súlygyarapodás, mely a szülést követően makacs módon részben megmarad, sokszor csak a második, vagy a harmadik szülés után alakul ki, nagyon gyakran ugyanarra az okra vezethető vissza, a szénhidrát anyagcsere egyensúlyának felborulására.

Mindkét elhízásra jellemző, hogy a túlsúlyos nő hosszú időn keresztül folyamatosan, mindent megtesz azért, hogy csökkentse a testsúlyát, de eredménytelenül. Hiábavaló, eredmény nélküli fogyókúrák jellemzőek ezekre a nőkre. Szinte alig esznek, mégsem csökken a testsúlyuk. A szinte 0 kalóriás diéta mellett is, makacs módon, esetleg kisebb ingadozásokkal, de tartják a megnövekedett testsúlyukat. Rosszabb esetben tovább növekszik a súlytöbblet.

Mi az oka ennek az igen gyakori, a lakosság közel felét érintő problémának?
Természetesen életmódunkból fakad:

Az egyik ok a mozgásszegény életmód. Kevesen mozognak rendszeresen, még kevesebben sportolnak rendszeresen. A nap nagy részét az iskolapadban, vagy a munkahelyünkön ülve töltjük, hazatérve pedig a számítógép, vagy TV készülék előtt, szintén ülve töltjük. A ma embere sokkal több időt tölt el ülve (szinte ez egész életét), mint az előző generációk. Ha a napi tevékenység nem egészül ki rendszeres mozgással, az óhatatlanul ahhoz vezet, hogy a táplálékkal bevitt energia meghaladja a felhasznált energiát és ez a többlet energia önmagában is hízást eredményez.

A másik ok a táplálkozási szokásaink torzulásaiból ered. Nézzük meg hogyan étkezünk. Életvitelünk úgy felgyorsult, hogy nincs időnk leülni kényelmesen étkezéseinkhez, mint azt régen tették. Naponta 2-szer, jó esetben 3-szor bekapunk valamit, a napi rohanás közepette, de olyankor sokat eszünk hirtelen és sajnos összetételében sem megfelelőt. Az egészséges a napi 5 – 6 étkezés lenne, mennyiségét tekintve pedig egyszerre keveset kellene fogyasztanunk.

A legártalmasabb, pedig a finomított szénhidrátok és a cukor mennyiségének többszörösére növekedése. Az átlagember szinte minden étkezésének nagy részét ezek teszik ki, hiszen a kenyér, a tészta általában ott van az asztalon. Minden evést édességgel fejeznek be, de nem ritkán a teljes étkezés szénhidrátból áll, pl. péksütemény formájában. Sokszor kapnak be napközben, csak úgy egy kis nasit, fagyi, keksz, tejszelet, túrószelet, de leggyakrabban csokoládé formájában. Nagyon ártó annak a tévhitnek az elterjedése, hogy a csokoládéban lévő anyagok a boldogsághormonok felszabadulását váltják ki, ezért a legkisebb stressz, bánat, sikertelenség vagy csak kimerültség hatására bekapnak egy kis csokit, amely gyakran egy egész tábla lesz. Az üdítők nagy része, a gyümölcsjoghurtok cukrot tartalmaznak, ezért a mellett, hogy a fontos folyadékbevitelt pótolnák, felesleges szénhidrátot visznek be. Ekkora mennyiségű szénhidrátot, hosszú távon, kevés ember képes tolerálni. A cukorbevitel egyre nagyobb mérvű megnövekedése miatt, egyre korábbra tolódik e kórállapot megjelenése, így napjainkban nem csak a harminc és negyven éves korosztály, hanem egyre gyakrabban a serdülőkor betegsége lesz.

Ennél a két tipikusan elhízott női populációnál a zavar kiváltó oka általában, a szénhidrát anyagcsere zavara, mely gyakran társul más endokrin rendellenességgel.
Ezek a túlsúllyal küzdő nők döntő többségükben nem cukorbetegek. Éppen ezért a cukorterheléses vizsgálatok, melyek pusztán a vércukorszinteket vizsgálják, nem hoznak kóros eredményt, mert ebből csak annyi állapítható meg, hogy nem áll fenn cukorbetegség. És sajnos ezzel, a hozzá nem értő kezekben, el is altatják a gyanút. Az eltérés ugyanis az inzulinszintben mutatkozik, mely cukorterhelés hatására kórosan megnövekszik. Sajnos még olyan centrumokban is, ahol vizsgálják az inzulinszintet, nem mindenhol nézik megfelelően az éhgyomri és a cukorterheléses inzulinszint viszonyát.
Ezek a nők, általában, ugyanis inzulin-rezisztensek. Fiatal korban a cukorbetegség csak ritkábban alakul ki, mert a fiatal szervezet még kompenzálni képes. A cukorbetegség később jelentkezik amikor a szervezet már „öregszik”, a tartalékai kezdenek kimerülni, így a betegség csak a negyvenes, ötvenes években jelenik meg ténylegesen.

Az inzulin-rezisztencia gyakran társul prolaktinszint eltéréssel, (ami a tejelválasztást szabályozó hormon) és a hypothyreosissal ami a pajzsmirigy hormon alulműködését jelenti. Ez a hármas szinte mindig súlygyarapodással jár. Gyógyszeresen normál szintre beállítható. A hormonszintek normalizálásával a testsúly is magától csökken. Hatalmasra nőtt sajnos azon nőbetegek száma, akinél pajzsmirigy alulműködést diagnosztizálnak, és elkezdik kezelni a betegséget pajzsmirigy hormonok pótlásával. Ekkor általában elkezdődik a fogyás és javul a közérzet, de sajnos a betegség gyökeréig nem jutnak el, hiszen a szénhidrát anyagcserét és az inzulinszintet nem vizsgálják, így a probléma valódi oka orvosolatlan marad. Elképzelhető, hogy csak évek múlva a derül ki, mikorra már kialakul a valódi cukorbetegség, annak minden szövődményével és gyógyszer, vagy rossz esetben inzulinfüggőségével együtt. Pedig a kezdetekkor életmódváltással és megfelelő terápiával még könnyű teljes gyógyulást elérni.

A háziorvosok sajnos nem tudják levetetni csak a vércukor és a pajzsmirigy szinteket, így az inzulinrezisztencia és a hormonszintek eltérése nem derül ki, kezelésük nem történik meg. Több szakember együttműködése segíthetne ezen zavarokat ellenőrizni, majd kezelni, de így komplex kivizsgálásban és kezelésben kevesen részesülnek, pedig gyakorisága olyan jelentős, hogy népegészségi problémát jelent.

Nagyon gyakori probléma még, hogy a serdülőkori pattanásos bőr az első tünet. Ilyenkor a kivizsgálásból szinte minden esetben kimarad az inzulinszint vizsgálata, és terápiaként a szegény serdülők, nem ritkán erős, toxikus gyógyszereket kapnak, pedig megfelelő kivizsgálás után az eltétés valódi oka is kezelhető. A serdülő lányoknál jelentkező fokozott szőrnövekedés már szerencsére erősebb gyanúkeltő, így ezek a lányok már nagyobb valószínűséggel eljutnak a megfelelő kivizsgálásra, de sajnos a megfelelő terápia helyett sokszor hormontartalmú fogamzásgátlót szedetnek velük, ahelyett, hogy a szénhidrát anyagcserét rendeznék. Mellesleg nem sok nőben merül fel a gyanú, hogy a bajuszka megjelenése a szénhidrát anyagcsere és így a hormonháztartás felborulása miatt, tulajdonképpen a sok édesség, leggyakrabban a csoki fogyasztás miatt van. (A kis boldogsághormon növelő csokika.)

A következő nagy betegségcsoport, ami a szénhidrát-anyacsere zavarára hívja fel a figyelmet, az a meddőség. Megfelelő szülész-nőgyógyász szakemberhez kerülve, jó esély van arra, hogy az ismeretlen okú meddőség hátterében felszínre kerül az inzulinrezisztencia. Így ennek egyidejű kezelésével, életmódváltással nem csak a meddőségi probléma oldódik meg, hanem még az előtt kezelhető a szénhidrát-anyagcsere zavara, mielőtt kialakulna a cukorbetegség, annak szövődményeivel és terápiás nehézségeivel együtt.(www.meddoseg-nogyogyaszat.hu)

Nagyon fontos kiemelni, hogy inzulinrezisztencia nem csak elhízott nőknél, hanem vékony nőknél, sőt férfiaknál is fennállhat. Ezért nem csak akkor érdemes hozzáértő szakemberhez fordulni, ha elhízással küszködik valaki, hanem pattanásos a bőre, fokozott szőrnövekedést tapasztal, rendszertelen a menstruációja sőt ha magas a vérnyomása. A legújabb kutatások szerint ugyanis a magasvérnyomás-betegség hátterében nem csak a stressz és a fokozott zsírfogyasztás áll, hanem éppen a fokozott szénhidrátbevitel és így az inzulinrezisztencia is. Előfordul, hogy már serdülőkorban, nem csak elhízott fiúknál is megjelenik a magasvérnyomás-betegség, melynek okát egy vállrándítással elintézik, hogy hát a hormonváltozás miatt van és felírják a vérnyomáscsökkentőt. Valóban a hormonváltozás az ok, csak éppen az inzulin a felelős.

Ráadásul az utóbbi évek kutatásai nyilvánvalóvá tették, hogy fokozott daganatképződéshez vezet a nagyfokú szénhidrátbevitel következtében kialakuló kóros cukorháztartás és az inzulinrezisztencia. Tulajdonképpen így elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy a civilizációs betegségek kialakulásának okaként a mozgásszegény életmód melletti nagymérvű cukor és szénhidrátbevitel tehető felelőssé.